Az autogén tréning egy széles körben ismert és alkalmazott relaxációs módszer, melynek lényege, hogy a lépésenként felépített speciális, ellazulást segítő gyakorlatok során megtanuljuk lecsendesíteni szervezetünket, melynek hatására az idegrendszer olyan üzeneteket kap, melyek a stresszreakció leállítására ösztönzik.

A rendszeres gyakorlás a folyamat automatikussá válását segíti elő, így a nyugalmi állapot gyorsan és könnyen elérhetővé válik, hozzájárulva a fizikai és lelki kiegyensúlyozottsághoz. A módszer használatával tartós változásokat tapasztalhatunk abban, ahogyan a minket érő élethelyzetekre reagálunk. Azok, akik elsajátítják a  módszert, egy olyan eszközzel gazdagodnak, mely bármikor a rendelkezésükre áll.

Az autogén tréning az egyik legjobban megalapozott, legtöbbet kutatott relaxációs módszer, mely erősíti a test természetes, öngyógyító mechanizmusait.

A módszer elsajátításban érdemes képzett szakember segítségét igénybe venni, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben az önálló tanulásnak megvannak a kockázatai, amit később nehéz felülírni, módosítani.

„Semmi nincs, amit mi emberek jobban élveznénk annál, mikor önként és szívesen járulhatunk hozzá mások jóllétéhez. Az EMK egy olyan kommunikációs formát kínál, amely ezt lehetővé teszi.”
Marshall Rosenberg

Az együttműködő kommunikáció egyszerre szemléletmód és kommunikációs módszertan.
A szemlélet alapja, hogy a világon minden ember ugyanazokkal a szükségletekkel rendelkezik. Ezek kielégülése, kielégítetlensége mentén alakulnak ki a különböző pozitív és negatív érzelmeink. Szükségleteink kielégítésére azonban nagyon eltérő stratégiákat választunk, melyek alkalmanként összeütközésbe kerülhetnek más emberek stratégiáival, mellyel saját szükségeletik érdekében cselekszenek. Ilyen esetekben alakulnak ki konfliktusok. A szemlélet szerint, ha a konfliktusainkat úgy próbáljuk megoldani, hogy feltárjuk és kommunikáljuk, hogy az adott viselkedésünket milyen szükségletünk motiválta, könnyebben találunk alternatívákat és megoldásokat, mint akkor, amikor csak a stratégiát próbáljuk mindenáron keresztülvinni.

A kommunikációs módszertan célja a szükségleteink és ezekből következő érzéseink nyílt és őszinte kommunikálása, valamint a másik ember szükségleteinek és érzelmeinek a felismerése és kommunikációs szintre segítése, még akkor is, ha ő maga nem képes azt megfogalmazni, vagy olyan módon teszi, ami számunkra bántó.  A módszer használatával valódi empátia jön létre és a konfliktusban álló felek képessé válnak a konfliktus mélyítése helyett kapcsolódni egymáshoz.

Az együttműködő kommunikáció használata igen széleskörű: háborús konfliktusokban, börtönökben, pszichiátriai betegek körében, rasszista előítéletektől terhelt iskolákban egyaránt sikeresen alkalmazzák.

 

Az erős élmények magukkal ragadnak, érzelmeket mozgósítanak, arra késztetnek, hogy a jelenben létezzünk, minden energiánkat és figyelmünket arra összpontosítsuk, amit épp teszünk. Ilyenkor vagyunk igazán önmagunk. Ebben az érzelmi-szellemi-fizikai bevonódással járó állapotban olyan erőforrásaink mutatkozhatnak meg, melyek tudatosítása hozzájárulhat növekedésünkhöz. Az élményalapú folyamatok gyakori velejárója a “flow” élménye.

Az élmény-és kalandalapú helyzetek nagyon különfélék lehetnek, közös jellemzőjük, hogy lehetőséget teremtenek ennek a mély bevonódásnak a megtapasztalására. Rajtuk keresztül, az élményeket követő feldolgozás segítségével felismerhető és tudatosítható, hogy mik azok a nézőpontok, megküzdési, kommunikációs és viselkedési módok, melyek támogatják a személyes célok, a jóllét elérését, illetve a másokkal és önmagunkkal való harmonikus kapcsolatok kialakítását.

A megszerzett tapasztalatokból kiindulva új reakciók, megoldási módok és következményeik is kipróbálhatóak, biztonságos körülmények között.

A hangsúly minden esetben a tapasztalatot követő reflexión van.

A módszer rekreációra, készségfejlesztésre, személyiségfejlesztésre, önismeret mélyítésére egyaránt alkalmas.

 

Az autogén tréning felső fokának is nevezett meditáció egy szakképzett pszichológus által vezetett módszer, a koncentrált befelé fordulás állapota, módosult tudatállapot, melyben az “itt és most” elve érvényesül. A logikus, cenzúrázott gondolkodás helyett az érzelmi és képi élmények túlsúlya lesz jellemző. Megváltozik az észlelés, a környezethez való viszonyulás, a tudat kiürül és ebben az új közegben a gondolatokhoz, viszonyulásokhoz, problémákhoz új nézőpontokat találhatunk.

Az imagináció a relaxáció révén létrehozott módosult tudatállapotban történő, a tudattalan tartalmak és emlékek képi megjelenítésével, alakításával és személyiségbe integrálásával végzett pszichés munka. A belső képek előhívását a külső elvárások nem befolyásolják, a képek őszinték, szabályoktól és sablonoktól mentesek, megjelenítésük és formálásuk lehetővé teszi a kliens számára a probléma pontosabb megértését, megfelelő megoldását és eredményeinek, hatásainak integrálását, ezzel pedig egy új lelki egyensúly létrehozását. Így tudjuk elérni, hogy a probléma akadály helyett a személyiség fejlődését, a növekedést, az önismeret mélyülését, és a kiteljesedést szolgálja a kliens számára.

 

“Ha a problémákról beszélünk, problémákat teremtünk, ha a megoldásról beszélünk, megoldásokat teremtünk.“
Steve de Shazer

A megoldásfókuszú szemlélet szerint nem szükséges ismernünk a probléma részleteit ahhoz, hogy megoldásokat találjunk rá. Az erősségek, erőforrások feltárása, a már működő jó mintázatok, viselkedések tudatosítása és megerősítése, az apró változások felismerése révén éri el a kívánt változást. A vágyak, célok minél részletesebb feltérképezése, az ehhez szükséges lépések kidolgozása is fontos részét képezik a megoldásfókuszú folyamatnak.

 

A pár-és családterápia az egyén, illetve család életében megjelenő problémákat, tüneteket a családi rendszerben, illetve alrendszereiben megjelenő szerepek, kapcsolatok, határok, kommunikáció és interakció sajátosságaira, zavaraira vezeti vissza és a változást is ezeken keresztül, a működésbeli sajátosságok kiigazításával próbál elérni.  Alapvetően a jelen problémáira koncentrál, ugyanakkor a múltbeli történések jelenre gyakorolt hatását is elismeri.

Számos irányzat született a pár-és családterápia története során, melyek széles eszköztár kialakulását tették lehetővé. A sokszínűség ellenére a pár-és családterápiás irányzatok rendelkeznek azonban néhány általános jellemzővel, mint például a rendszerszemléletű megközelítés, a családi életciklusokban való gondolkodás, valamint a kommunikációs és viselkedési minták szerepének hangsúlyozása.

 

A resztoratív szemlélet célja a kapcsolatok és közösségek erősítése, a normaszegések és konfliktusok csökkentése, elkerülése érdekében, valamint a szabályszegések következtében az érintett közösségben megsérült kapcsolatok helyreállítása, továbbá a bűncselekmények áldozataiban keletkező trauma feldolgozásának támogatása, a jóvátétel, valamint a reintegráció segítése valamennyi érintett esetében.

A resztoratív szemlélet a szabályszegést a közösség és az elkövető közötti konfliktusként értelmezi, ezért legfőbb célnak a konfliktus következtében kialakult szükségletek tisztázását, és a károk helyreállítását tartja. Ennek során kiemelt hangsúlyt kap, hogy a kárt okozó személy vállaljon aktívan felelősséget tettéért, és ajánljon fel valamilyen jóvátételt az érintetteknek.

A resztoratív eljárások ahelyett, hogy a miértekkel foglalkoznának, a megoldás irányába terelik a gondolkodást, segítve ezzel a szabályszegést elkövető személy felelősségvállalását és reintegrációját a közösségbe.

A resztoratív szemlélet számos technikát alkalmaz. Ezek egy része a konfliktusok megelőzésére alkalmas, más része a konfliktusok rendezésére. Vannak olyanok, melyek normaszegésekre adott válaszokként alkalmazhatóak, illetve akár bűncselekmények során az érintettek bevonásával a jó érzések helyreállítására, a változás elősegítésére.

A szemlélet alapelvei:

  • Az emberek motiváltabbak az együttműködésre, a szabályok betartására, ha van beleszólásuk ezek alakításába, ha bevonják őket azokba a folyamatokba, döntésekbe, melyek őket is érintik.  Ez csökkenti a normaszegés valószínűségét és elkötelezetté teszi a csoporttagokat.
  • Az emberek akkor hajlamosabbak a normák, szabályok szerinti viselkedésre, ha azok megszegése a számukra fontos kapcsolataik sérülését, annak a közösségnek a rossz érzéseit eredményezik, ahová érzelmileg kötődnek. Épp ezért kiemelt szerepet kap a kapcsolatok erősítése.
  • A viselkedés megváltoztatásához nem elegendő elvárásokat támasztani, az is szükséges, hogy a normaszegő az ehhez szükséges támogatást is megkapja.
  • A konfliktusok rendezésében az érintettek szükségletei és érzelmei kiemelt szerepet kapnak.

A szemlélet számos területen eredményesen alkalmazható, akár munkahelyi közösségekben, iskolai osztályokban, gyermekvédelemben, akár büntetés-végrehajtásban.

 

 

„Amit hallok, azt elfelejtem, amit látok, arra emlékszem, amit teszek, azt megértem.”
Konfuciusz

A tapasztalati tanulás módszertana David Kolb nevéhez fűződik és egy mindenki számára jól ismert jelenséget ír le és használ tudatosan a képességfejlesztésben, a változás elősegítésében: tapasztalatainkat követően általában következtetéseket, tanulságokat fogalmazunk meg a konkrét helyzetre vonatkozóan, amiből általánosítunk, elvontabb, távolabbi következtetéseket teszünk, majd az így lérejövő általános koncepciónkat teszteljük új szituációkban, ami így vagy megerősödik, vagy az új tapasztalat mentén elvetjük és új következtetést vonunk le. A lépések egy spirálszerű fejlődési folyamatot hoznak létre.

Egy hétköznapi példa erre a folyamatra:

  • Tapasztalat: Az első randi után a férfi nem hívja fel a nőt.
  • Következtetés: Az adott férfi egy gazember.
  • Általánosítás: Minden férfi gazember.
  • Tesztelés-új tapasztalat: Első randi egy másik férfival, aki másnap felhívja a nőt.
  • Lehetséges következtetés: Ez a férfi nem gazember.
  • Lehetséges általánosítások: Nem minden férfi gazember. A legtöbb férfi gazember, de ő kivétel. A fiatal férfiak gazemberek (ha az első randi fiatal férfi volt, a második idősebb). Az első randi volt gazember, egyébként a férfiak kedvesek. stb.

A tapasztalati tanulási ciklus kiemelten fontos lépése a következtetések és általánosítások megalkotása, hiszen az, hogy milyen következtetést vonunk le egy tapasztalatból, nagyon egyéni, lehet adaptív, ugyanakkor maladaptív is. Az alternatív értelmezési lehetőségek feltárása, a maladaptív értelmezések tudatosítása és korrekciója, valamint az egyént támogató meggyőződések megerősítése kiemelt jelentőségű a jóllét elérése szempontjából.