Hivatásunk a minket felkereső emberek tudatosságának és fejlődésének hatékony támogatása.
Célunk az, hogy résztvevőinknek olyan helyzeteket teremtsünk programjainkon, melyek által értékes tapasztalatokat szerezhetnek, valamint segítünk abban is, hogy ezeket a mindennapjaikba is beépíthető, hasznos tudássá alakíthassák át.
SZAKMAI BEMUTATKOZÁS
Schäfer Nóra
pszichológus, tréner
2011-ben szereztem meg pszichológusi diplomámat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Az egyetemi évek alatt kerültem közel a resztoratív szemlélethez és a KÖSZ Magyarország Alapítványhoz, melyen keresztül volt lehetőségem veszélyeztetett, gyermekotthonban nevelkedő fiatalokkal dolgozni és rengeteg tapasztalatot szerezni csoportvezetésről, krízisintervencióról, arról, hogy hogyan lehet valakit abban támogani, hogy felelősséget tudjon vállalni az élete alakulásáért. Szintén az egyetemi évek alatt ismerkedtem meg a tapasztalati tanulással és az élményalapú fejlesztéssel, ami a mai napig szerves részét képezi az általam vezetett programoknak. Képződtem autogén tréningben és elvégeztem a Magyar Relaxációs- és Szimbólumterápiás Egyesület módszerspecifikus képzését is. Jelenleg a Magyar Családterápiás Egyesületnél képződöm pár-és családterapeutának, valamint az ELTE Tanácsadó szakpszichológus képzésében veszek részt . Mindezek mellett nagy hatással volt rám a megoldásfókuszú szemlélet és a pozitív pszichológia, melyeket igyekszem beépíteni a munkámba. Arra törekszem, hogy a hozzám fordulók képessé váljanak megtalálni a saját erőforrásaikat és megoldásaikat, túljutva az elakadásokon, legyen az párkapcsolati krízis, életvezetési-, stresszkezelési nehézség. Célom, hogy klienseim új nézőpontokkal, hasznos tapasztalatokkal és eszközökkel gazdagodjanak, melyek hozzájárulnak az életükkel kapcsolatos elégedettség érzésének megtapasztalásához, valamint céljaik eléréséhez.
SZEMÉLYES BEMUTATKOZÁS
Azt mondják, a pszichológus a személyiségével dolgozik. Azzal, ahogy jelen van a klienssel, ahogy reagál és kérdez, támogat és megerősít és ahogy megteremti azt a biztonságos légkört, mely a kliens számára lehetőséget és teret biztosít arra, hogy felismerjen, tudatosítson, elfogadjon, változtasson.
Sokat gondolkodtam, mit mondjak el magamról, mi az az információ, amin keresztül mások képet kaphatnak rólam, a személyiségemről és végül úgy döntöttem, szakmai bemutatkozás helyett (mellett) inkább pár gondolatot írnék magamról és főleg azokról a hatásokról, melyek az utóbbi években értek, és amelyek alapvetően befolyásolták azt, hogy ki is vagyok ma.
Van egy idézet, ami életemnek ezt a fontos időszakát jelképezi, ezért azt gondolom, ezen keresztül tudom a leginkább szemléltetni a bennem végbemenő változásokat, melyek nem csupán a személyiségemet, de szakmai érdeklődésemet és szemléletmódomat is befolyásolták.
“Az életben nem az a feladatunk, hogy kivárjuk, amíg a vihar elvonul, hanem az, hogy megtanuljunk az esőben táncolni.”
(ismeretlen)
Sokáig vártam. Nem is igazán tudtam, hogy mire és miért, de azt éreztem, hogy ez még nem az és nem olyan… „De talán majd egyszer…” Vártam és nem változtattam. Felvettem az esőkabátom és tettem a „dolgom”, de közben mégis úgy éreztem, jobb idő is lehetne és reménykedtem, hogy egyszer majd tartósan kisüt a nap. De többnyire köd volt, amitől nem láttam messzire és ez elbizonytalanított, hogy akkor merre is tovább? Próbálkoztam, hátha tudok hatni az időjárásra. Egy kis enyhülés és napsütés után lassan megint visszaszállt a köd. Aztán egyszer a látótávolságon belülre került valami. Tulajdonképpen nem is látni kellett, hanem átélni. Részt vettem egy élményterápiás képzésen, ahol kaptam néhány olyan élményt, melynek hatására végre szembenéztem a kérdéssel: mire is várok valójában? Miért keresem a kifogásokat, amik megakadályoznak abban, hogy a céljaim és vágyaim megvalósításába fogjak? Megtanultam néhány tánclépést és ráéreztem a tánc ízére. Az autogén tréninggel újabb lépéseket tanultam és azon vettem észre magam, hogy nem is figyelek az időjárásra, mert azt teszem épp, ami fejleszt és örömet okoz…és feloszlatja a ködöt…
Én azóta is táncolok….
És egyre jobban élvezem.
Tizennégy éves voltam, amikor eldöntöttem, hogy mostantól fogva tudatosságra törekszem.
Gyorsan felismertem, hogy szinte mindig választhatok. Azaz választhatnék… Még ha másról nem is, gondolkodásom mikéntjéről, azaz nézőpontom megválasztásáról szabadon dönthetek. Ez alapvetően befolyásolja azt is például, hogyan érzem magam, ezért ez nagyon fontos. Motivált voltam tehát és mindig arra törekedtem, hogy ebben az értelemben „jól” csináljam a dolgaim, de mégsem mindig sikerült…
Azt gondolom, hogy ha tudatosítjuk magunkban a választás lehetőségét, akkor felismerjük, hogy minden helyzetből számtalan út vezet tovább és döntéseink hatására más-más irányba halad tovább az életünk. Ezért nem mindegy, hogy döntéseinket tudatosan mi választjuk meg, vagy azokat múltunk történései, személyiségünk mintázatai és belső működésünk rejtett programjai befolyásolják-e. Ez is épp egy ilyen pillanat…
Vajon merre vezet?/ Te merre vezeted?